Az 1848–1849-es magyar függetlenségi forradalom a modern magyar történelem egyik meghatározó eseménye. Ezek a nehéz évek az emberek jogaiért vívott küzdelem jegyében teltek, akik szabadságra, egyenlőségre és testvériségre vágytak. Részletesebben az eseményekről Budán és Pesten itt olvashat: budapestyes.eu.
A forradalom okai Magyarországon

1848 tavaszán forradalmi láz járta be Európát. Palermótól Berlinig, Párizstól Budáig és Pestig mozgalmak indultak azzal a céllal, hogy megdöntsék a monarchikus rendszert és új nemzetállamokat hozzanak létre. A hír, hogy februárban a franciák felkelést robbantottak ki, bejárta az egész kontinenst, és elindította a bécsi és pesti forradalmakat.
A Magyar Királyság és az Osztrák Császárság ekkor az Osztrák-Magyar Monarchiát alkották. Azaz egy Habsburg-házból származó uralkodó irányított két országot. Bár Magyarországon már létezett parlament, ennek nyelve kezdetben latin, később német volt. A magyar rendek függetlenségre törekedtek, és hiába próbáltak engedményeket kicsikarni az uralkodótól. Annak ellenére, hogy a monarchia végül engedett és enyhített a jobbágyság terhein, az emberek továbbra is úgy gondolták, hogy saját sorsukról maguknak kell dönteniük.
1789-ben a franciák elsőként álltak ki a jogaikért és forradalmat indítottak. Ezzel példát mutattak a magyar értelmiség számára, és a nép ellenszenve az uralkodó iránt egyre csak erősödött.
1825-ben ülésezett a parlament, ahol a magyar nyelv használatát vitatták meg. Ekkor született döntés a Magyar Tudományos Akadémia létrehozásáról is, amelyhez gróf Széchenyi István felajánlotta egyéves jövedelmét. 1830-ban Széchenyi kiadta „Hitel” című munkáját, amelyben Magyarország gazdasági és társadalmi átalakításának programját vázolta fel. 1832-ben Kossuth Lajos megírta az „Országgyűlési Tudósítások” című művét, amely tájékoztatta az ország lakosságát a parlamenti vitákról.
Rövidesen egyre erősödött a reformmozgalom, amelyre az országot akkor vezető V. Ferdinánd császár ellenségesen reagált. Végül utasítást adott számos magyar vezető bebörtönzésére. Azonban ezek az intézkedések csak tovább növelték a nép elégedetlenségét a hatalommal szemben. 1847-ben megalakult az ellenzéki párt, amelynek élén gróf Batthyány Lajos állt. Az ellenzék magyar kormány létrehozását követelte, amely felelős a parlament előtt, valamint sajtó-, egyesülési szabadságot stb. Ennek eredményeként az ellenzéki nyilatkozat lett a pesti márciusi függetlenségi forradalom programja.
A nemzet ébredésének napja

1848 március 15-én, két nappal a bécsi események után, a pesti ifjúság Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál vezetésével elhatározta, hogy kihirdeti a követeléseit, amelyeket Irinyi József 12 pontban fogalmazott meg. A forradalom kiindulópontja a Pilvax kávéház volt, ahol a tervet kidolgozták.
Kezdetben az ifjúság végigvonult a Semmelweis utcán, hozzájuk csatlakoztak több egyetem hallgatói, így a tömeg közel 2000 főre nőtt. Következő állomásuk Landerer Lajos nyomdája volt, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták a 12 pontot:
- Sajtószabadságot, a cenzúra eltörlését.
- Felelős minisztériumot Budán és Pesten.
- Évenkénti országgyűlést Pesten.
- Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási ügyekben.
- Nemzeti őrsereg létrehozását.
- Egységes, igazságos adózást.
- A jobbágyság eltörlését.
- Esküdtszéket, képviseletet az egyenlőség alapján.
- Nemzeti Bank felállítását.
- Politikai foglyok szabadon bocsátását.
- A bérleti viszonyok megszüntetését.
- Munkakörülmények javítását.
A már 20 000 fős tömeg a Nemzeti Múzeumhoz vonult, ahol több tízezer ember részvételével gyűlés kezdődött. Itt felolvasták a 12 fő követelést. Ezt követően a tömeg Budára indult, hogy az igazgatótanács fogadja követeléseiket.
A nép kiállt jogai mellett és győzelmet aratott, mivel V. Ferdinánd király lemondott a trónról. 1848. március 23-án megalakult Magyarország első kormánya.