A budapesti Gellért-hegy gyomrában rejtőzik Magyarország egyik legrejtélyesebb katonai létesítménye – a „Sziklaközpont”, amely „Mély 23” kódnéven is ismert. Ennek a földalatti komplexumnak az építése még a második világháború előtt kezdődött, majd később az ország légvédelmének legfontosabb parancsnoki központjává és a hidegháború korszakának szigorúan titkos objektumává vált. A vaskos betonajtók mögött alagutak, katonai hírközlési rendszerek, radarok és olyan zárt helyiségek kaptak helyet, ahová évtizedeken át még a sajtó képviselői sem tehették be a lábukat. További részletek a budapestyes.eu oldalon.
A „Sziklaközpont” története a bombázásoktól való félelemről, a szovjet befolyásról és egy olyan rejtett katonai infrastruktúráról szól, amely szó szerint a békés Budapest utcái alatt létezett.
Miért kezdtek katonai bunkereket építeni Budapest alatt?
A XX. század első felében Budapest fokozatosan nemcsak Magyarország politikai és ipari központjává, hanem Közép-Európa stratégiailag fontos városává is vált. Az első világháború után az ország rendkívül instabil helyzetbe került: a trianoni békeszerződés korlátozta Magyarország fegyveres erőit, miközben a regionális feszültség tovább nőtt. Már az 1930-as évek végén tudatosult a magyar vezetésben, hogy egy újabb nagy háború elkerülhetetlen, és a főváros légitámadások célpontjává válhat.
Különös aggodalomra adott okot a katonai repülés fejlődése. A spanyol polgárháború és a második világháború kezdeti szakasza rávilágított arra, hogy a nagyvárosokat már nem védik természetes határok. A bombázók órák alatt elpusztíthatták az infrastruktúrát, a vasúti csomópontokat és a kormányzati épületeket. Éppen ezért Budapesten aktívan elkezdték fejleszteni a földalatti óvóhelyek és védett létesítmények rendszerét.
Az építkezéshez ideális helyszínnek bizonyult a Gellért-hegy és a mellette fekvő Kis-Gellért-hegy. A város ezen része alatt szilárd mészkőzetek és természetes barlangok találhatók, amelyek kiválóan alkalmasak voltak alagutak és megerősített helyiségek kialakítására. Emellett a környék közel volt Budapest központjához, ugyanakkor lehetővé tette az építkezés elrejtését a kíváncsi szemek elől.
Az első földalatti építmények még óvóhelyként és műszaki alagútként jöttek létre, azonban a második világháború kitörésével jelentőségük meredeken megugrott. A katonai mérnökök bonyolultabb, autonóm szellőzéssel, hírközlési rendszerekkel és vegyi támadás elleni védelemmel ellátott objektumokat kezdtek tervezni. Ekkor fektették le a későbbi „Sziklaközpont” alapjait, amely Magyarország egyik legtitkosabb katonai létesítményévé vált, és később a „Mély 23” kódnevet kapta.
A „Sziklaközpont” létrehozása
A Gellért-hegy sziklaközpontjának aktív építése, amely Rock Center of Little Gellért Hill néven is ismert, a második világháború éveiben kezdődött meg, amikor a magyar vezetés egyre komolyabban tartott a Budapest elleni légitámadásoktól. Kezdetben az alagútrendszert védett óvóhelyek és műszaki helyiségek hálózataként hozták létre, ám idővel a projekt jelentősen kibővült. A katonai mérnökök fokozatosan egy teljes értékű földalatti irányítóközponttá alakították az objektumot, amely képes volt működni még a felszíni nagyszabású pusztítások közepette is.
Különös figyelmet fordítottak a komplexum biztonságára. A helyiségeket mélyen a sziklába vájták, a bejáratokat pedig gondosan álcázták a hétköznapi városi infrastruktúra elemei közé. Odabent hermetikusan záródó ajtókat, önálló szellőztető rendszereket, tartalék áramellátást és különálló hírközlési vonalakat építettek ki. A maga korában az objektum Magyarország egyik legkorszerűbb védelmi központjának számított.
A második világháború alatt innen irányították a magyar vadászgépek bevetéseit a szövetséges bombázók ellen, később pedig, Budapest ostroma idején, német harci bázisként, kórházként és raktárként szolgált.
A hidegháború idején: Budapest fő katonai központja
A második világháború után a „Fellegvár” néven is emlegetett földalatti komplexumot jelölték ki az Országos Légvédelmi Központ (OLK, ORLÉKÖZ) helyszínéül. A központ létrehozásáról szóló döntés 1948. október 1-jén született meg, technikai felszerelése pedig 1949 szeptemberére fejeződött be.
Ebben az időszakban a „Sziklaközpont” lett a magyar légvédelmi rendszer központi parancsnoki állomása. Innen irányították nemcsak a légierő egységeit, hanem a földi légvédelmi tüzérséget is, valamint itt koordinálták az ország légterének védelmét. A komplexum gyakorlatilag stratégiai főhadiszállásként funkcionált, amely Budapest és az állam kulcsfontosságú létesítményeinek védelméért felelt.
Az objektumot ebben a minőségében 1957-ig használták. Ezt követően a védelmi rendszer újjászervezése keretében felülbírálták a funkcióit, ám 1965-ben a komplexum új rendeltetést kapott. A „Sziklaközpontban” helyezték el a magyar légiforgalmi irányító központot, amely a Magyar Néphadsereggel, a polgári repülési hatóságokkal és a MALÉV légitársasággal együttműködésben működött.
Kezdetben a légiforgalmi irányítás procedurális rendszerben zajlott – papíralapú dokumentációra és kézi koordinációra támaszkodva. Ez a modell 1981-ig maradt fenn, amikor Magyarországon hivatalosan is bevezették a radarkontrollt. Ezt követően a légtér ellenőrzése technológiailag fejlettebbé vált, bár bizonyos esetekben továbbra is alkalmazták a látva repülési szabályokat (VFR).
Az irányítószolgálat munkaszervezése többször változott. 1965 és 1970 között a szakemberek közvetlenül a komplexum bunker részében dolgoztak, majd átkerültek a földalatti rendszerrel összekötött felszíni RISZ-épületbe. 1975-ben ismét visszaköltöztek a „Sziklaközpontba”. 1980 végén a RISZ-épület tetején és negyedik emeletén telepítették az Utjosz-M és Koren-A radarrendszereket, majd 1981-ben az irányítószolgálat a harmadik emeletre költözött.
Ott is maradtak 2000 januárjáig, amikor a légiforgalmi irányítást átadták a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér környékén található modern HungaroControl komplexumnak.
Egy bizonyos időszakban a komplexumban kapott helyet a Magyar Telekom (MATÁV) faxközpontja is, ami a létesítmény polgári funkcióinak fokozatos bővülését mutatta.
A hosszú évekig tartó üzemeltetés ellenére a „Sziklaközpont” szigorúan titkos objektum maradt. A helyiségek egy része már az 1944-es bombázások során megsérült, bizonyos szakaszokat pedig később, a rekonstrukciók idején lezártak. Ugyanakkor az egykori kőbánya alapjaira épült komplexum pontos méretei a mai napig ismeretlenek.
A földalatti komplexum titkai és legendái
Annak ellenére, hogy a „Sziklaközpont” szigorúan titkos katonai objektum volt, köré az idők során városi legendák egész sora épült. A komplexum zártsága és a Kis-Gellért-hegy alatti elhelyezkedése számos pletykát szült arról, hogy valójában milyen mély és kiterjedt a földalatti rendszere.
Az egyik legmakacsabb mítosz szerint a bunker összeköttetésben áll a város más földalatti építményeivel – alagutakkal, óvóhelyekkel és műszaki közművekkel –, amelyek állítólag messze túlnyúlnak a kerület határain. Noha hivatalos megerősítés ezekre a hírekre nincs, a „földalatti Budapest” gondolata a mai napig élénken foglalkoztatja a kutatókat és a városi alvilág rajongóit.
Külön fejezetet érdemelnek a szigorú beléptetésről szóló történetek. Korábbi alkalmazottak és katonák beszámolói szerint az objektum még az aktív működése idején is zárva maradt nemcsak a civilek, hanem a legtöbb állami szerv előtt is. A belső felépítéséről szóló információk csak zárt csatornákon terjedtek, a beléptetési rendszer pedig többszintű és szigorúan szabályozott volt.
Magyar források azt is említik, hogy a komplexum fennállásának különböző korszakaiban voltak olyan részek, ahová csak a tisztek egy szűk csoportja léphetett be. Ez tovább erősítette az „objektum az objektumban” érzést, ahol a földalatti tér különböző szintjei saját funkciókkal és titkossági fokozattal rendelkeztek.
Idővel a „Sziklaközpont” köré szinte mitikus kép alakult ki – mint a katonai Budapest „rejtett szívéről”.
A „Sziklaközpont” a XXI. században
A XXI. században az objektumhoz való hozzáállás változni kezdett. Aktív használatának befejezése után a központ elvesztette stratégiai jelentőségét, ám az iránta mutatott érdeklődés éppen ellenkezőleg, csak növekedett. Az utóbbi években történtek kísérletek a „Sziklaközpont” történetének részleges feloldására és múltjának megnyitására a nyilvánosság előtt. Ugyanakkor az információk jelentős része továbbra is zárt vagy töredékes marad, ami csak tovább fokozza a kutatók és történészek kíváncsiságát.
A „Sziklaközpontra” ma elsősorban Budapest katonai történelmének és a hidegháborús korszaknak egyedülálló emlékhelyeként tekintenek. A létesítmény a XX. század viharos eseményeinek – a háború utáni újjáépítéstől a Kelet és Nyugat közötti szembenállásig – néma tanúja marad.
A komplexumot ma is a titokzatosság aurája lengi körül. Pontosan ez a kettősség – a történelmi jelentőség és a zártság ötvözete – teszi a „Sziklaközpontot” Budapest egyik legkülönlegesebb objektumává és többrétegű történelmi örökségének fontos részévé.
Források:
- https://rubicon.hu/hu/cikkek/sziklakozpont
- https://drive.hu/belfold/gellert-hegy-sziklakozpont/
- https://hamuesgyemant.hu/kultura/sziklakozpont-budapest-gellert-hegy-vilaghaboru/
- https://hellomagyar.hu/2024/03/31/titkos-iranyitokozpont/
- https://www.origo.hu/gazdasag/2024/04/hatalmas-rejtelyes-objektumot-rejt-a-gellert-hegy-gyomra
- https://promotions.hu/orszagos/elet/2024/04/05/gellert-hegy-sziklakozpont-vilaghaboru-kobanya