Farkas Ákos magyar politikus, aki csupán egy évig töltötte be Budapest polgármesteri tisztségét. A magyar főváros német megszállása idején a Nyilaskeresztes Párt aktív támogatója volt, és úgy vonult be a történelembe, mint a polgármester, aki tevékenyen részt vett a budapesti zsidóság gettósításában és deportálásában. Rövid hivatali ideje tragikus nyomot hagyott a város lakóinak ezrei életében, és a magyar főváros történelmének egyik legvitatottabb fejezetévé vált. További részletek a budapestyes.eu oldalon.
Farkas Ákos származása és tanulmányai
Farkas Ákos a nagy múltú, történelmi gyökerekkel rendelkező erdélyi nemesi doroghi Farkas családból származott. Édesapja, doroghi Farkas Ákos Jenő Göböljárás pusztagazdatisztje volt, édesanyja, Czabán Mária pedig a háztartást vezette. A család szorosan kötődött a régió jogi és közigazgatási életéhez. Apai nagyapja, Farkas Lajos jogász és ügyvéd, az 1848-as forradalom és szabadságharc századosa, Nagykároly bírája, Hajdúdorog polgármestere és a Hajdú-kerület főügyésze volt.
Anyai ágon Ákos felmenői szerényebb környezetből származtak: nagyapja, Czabán Dániel debreceni pékmester volt, nagymamája, Kövessy Borbála pedig segített neki a mesterségben.
A Farkas család évszázadokon át őrizte nemesi hagyományait: egyik apai felmenője, Farkas Mihály 1605. december 4-én kapott címeres nemeslevelet Bocskai Istvántól.
Budapest jövőbeli polgármesterének gyermekkoráról szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésre. Ismert tény, hogy Farkas Ákos 1894. augusztus 22-én született az Észak-Alföldön fekvő Tiszakürtön. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) jogi karán végezte, ami megalapozta későbbi karrierjét a fővárosi közigazgatásban. Jogi ismeretei és a hatalmi struktúra megértése felkészítették őt a városvezetésben végzett munkára, és alapot teremtettek jövőbeli budapesti polgármesteri szerepéhez.
A politikus magánélete
1921 decemberében Farkas Ákos feleségül vette a tiszatarjáni Weidinger Ilona Máriát. A házasságot Budapesten kötötték meg. A leendő polgármester választottja egy köztiszteletben álló, református vallású polgári családból származott. Édesapja, Weidinger Géza kataszteri főmérnökként dolgozott, édesanyja, madari Édes Olga pedig nemesi családból származott.
A Weidinger család gazdag történelemmel büszkélkedhetett: Ilona felmenői a kézműves és egyházi hagyományokat ötvözték, emellett kapcsolatban álltak a magyar nemességgel is. Rokona, Weidinger Alajos például nemes és a magyar hadsereg századosa volt, akinek Ferenc József I. király adományozta a Makarveldi nemesi előnevet.
Az Ilona Máriával kötött házasság révén Farkas Ákos a magyar bürokráciához és nemességhez kötődő, tekintélyes és művelt társadalmi közeg részévé vált.
A polgármesteri székig vezető karrierút
Miután lediplomázott a Budapesti Tudományegyetem jogi karán, Farkas Ákos a fővárosi közigazgatásban kezdte meg karrierjét. 1913-ban csatlakozott a Budapesti Polgármesteri Hivatalhoz, ahol fokozatosan egyre nagyobb tapasztalatot szerzett a városi ügyek irányításában.
Az első világháború idején Farkas a Szerbiai Kormányzóhivatalban dolgozott, ahol elsajátította a közigazgatási irányítás fortélyait megszállási körülmények között. 1919 után visszatért Budapestre, és Sipőcz Jenő polgármester titkára lett, mely tisztséget egészen 1933-ig betöltötte.
1935-ben Farkas Ákos belépett az „Egyesület a Káros Paraziták Ellen” nevű szervezetbe, amely a korszak egyik legismertebb antiszemita propagandacsoportja volt. Ez a lépés hűen tükrözte politikai nézeteit és hajlandóságát a radikális szervezetekkel való együttműködésre.
Karrierjének fordulópontja a Margareta-művelet után következett be, amikor Szendy Károly magyar polgármester a német megszállás elleni tiltakozásul lemondott. 1944. május 19-én Farkas Ákost választották meg Budapest új polgármesterének, ezzel kezdetét vette a város élén töltött rövid, de annál tragikusabb időszaka.
Budapest polgármestere és a zsidók gettósítása
Farkas Ákos rövid hivatali ideje egybeesett a magyar főváros történelmének legtragikusabb eseményeivel — a „csillagos házak” létrehozásával és a zsidó lakosság gettósításával.
1944. június 16-án a polgármester rendeletet adott ki, amelynek értelmében Budapesten mintegy 1900 lakóépületet jelöltek ki a zsidók lakhatására, akiket a hatályos szabályok szerint sárga csillag viselésére köteleztek. Ezen épületek minden bejáratának homlokzatán egy 30 cm átmérőjű, hatágú sárga jelzést kellett elhelyezni egy 51 × 36 cm-es fekete háttéren, amelyet folyamatosan tisztán és épségben kellett tartani.
Az 1941-es népszámlálás adatai alapján Budapest lakosságának mintegy 21%-a számított zsidó származásúnak: megközelítőleg 187 000 zsidó és 35 000 kikeresztelkedett zsidó, akikre szintén vonatkozott a sárga csillag viselésének kötelezettsége. Mindenkinek, aki köteles volt ezt a jelzést viselni, el kellett hagynia otthonát 1944. június 24-én éjfélig, és át kellett költöznie a „csillagos házakban” erre a célra kijelölt lakásokba.
Az átköltöztetést a lakások méretének figyelembevételével szervezték meg: a családok megfelelő számú szobát kaptak, általában családonként egyet, de szükség esetén további helyiségeket biztosítottak számukra, ha a lakás túl kicsi volt a család minden tagja számára. A viták és számos módosítás után véglegesen 1944 épületet jelöltek ki a zsidó családok elszállásolására. Ezen házak lakói gyakran kötelesek voltak más áttelepítetteket is befogadni, ha a lakás alapterülete lehetővé tette több személy elhelyezését, mint amennyit a jelenlegi bérlők száma indokolt volna.
Ezek az intézkedések százezreket érintettek, és Farkas német megszállás alatti politikájának egyik központi elemét képezték. A polgármesternek a gettósításhoz és a zsidó lakosság mozgásszabadságának korlátozásához kapcsolódó tevékenysége tragikus nyomot hagyott Budapest történelmében, és mind a mai napig a várostörténet egyik legsötétebb korszakaként tartják számon.
A polgármesteri tisztség vége, letartóztatás és halál
Farkas 1944 végéig töltötte be Budapest polgármesteri tisztségét. Amikor a szovjet csapatok közeledni kezdtek a magyar fővároshoz, a politikus elmenekült, próbálva elkerülni a felelősségre vonást tetteiért, azonban az amerikai csapatok 1945. január 1-jén Németországban elfogták. Az amerikaiak háborús bűnösként kiadták őt Magyarországnak.
1946-ban az úgynevezett Népbíróság tíz év kényszermunkára ítélte Farkast a budapesti zsidóság gettósításában és deportálásában való részvételéért. Kilenc évvel később, 1955-ben Farkas megbetegedett és a Váci Fegyházban elhunyt.
Rövid polgármesteri megbízatása és a második világháború tragikus eseményeiben játszott szerepe Farkas Ákos alakját Budapest történelme egyik legtragikusabb korszakának szimbólumává tette. Tettei kitörölhetetlen nyomot hagytak a város lakóinak emlékezetében, és a történészek folyamatosan kutatják tevékenységét a magyarországi holokauszt történelmének részeként.
Források:
- https://hvg.hu/velemeny/20140127_Budapest_1944__2014
- https://www.csillagoshazak.hu/kronologia/1944/junius/22-30
- https://jeltelenul.hu/dorogi-farkas-akos
- https://hdke.hu/tudastar/enciklopedia/doroghi-farkas-akos/
- https://magyarnarancs.hu/belpol/a-pokol-eloszobajaban-88826
- https://hirado.hu/belfold/cikk/2021/11/17/felviragzasok-es-haborus-pusztitasok-kora-kik-vezettek-a-fovarost-148-even-at