1914 június 28-án meggyilkolták Ferenc Ferdinánd osztrák főherceget és feleségét. Az esemény, amely megrázta az egész világot, Szarajevóban történt. A bosnyák szerb nacionalista Gavrilo Princip lövése megváltoztatta az Osztrák–Magyar Monarchia és az egész világ történelmét. További információk a budapestyes.eu oldalon.
Háborús hangulat Budapesten
Ferenc Ferdinánd reálpolitikusként elképzelése volt arról, hogyan kellene az Osztrák–Magyar Monarchiát átalakítani a nemzetiségi konfliktusok enyhítése érdekében. Halála sokkolta a közvéleményt, de senki sem sejtette, hogy ez az esemény egy világméretű háború kezdetét jelenti. 1914 júliusában a Monarchia hadat üzent Szerbiának, és Budapest utcáit háborúpárti felvonulók lepték el, akik hazafias jelszavakkal köszöntötték a háború kitörését. A kávéházak tele voltak látogatókkal, a katonazenekarok indulókat játszottak, és a politikai vezetők szónoklatokban győzködték a lakosságot, hogy a háború egy új, jobb élet kezdete lesz.
Budapesten örömünnepet ültek, de a falvakban már nem osztották ezt az érzést. A parasztok tudták, hogy az élet folytatása és a termények begyűjtése sokkal fontosabb számukra. A középosztály szintén érezte, hogy a háború nem hoz jót. Az általános mozgósítás minden hadköteles férfit érintett, és nyilvánvalóvá vált, hogy a háború mindig inkább a politikai hasznot keresők és a háborús nyereség reményében állók érdekét szolgálja.
Gazdasági hatások és a háborús gazdálkodás
A katonai vezetés gyors győzelemre számított, de az események másként alakultak. A német hadsereg elakadt Párizs előtt, az orosz csapatok gyorsan erősödtek, és a szerbek kitartó ellenállást tanúsítottak. Az Osztrák–Magyar Monarchia ipari kapacitásai korlátozottak voltak, és a háború előrehaladtával ez egyre nyilvánvalóbbá vált. A háború miatt számos munkás kényszerült katonai szolgálatra, ami csökkentette a termelést és visszavetette a gazdasági mutatókat.
Minden gazdasági ágazatot a háború érdekeinek vetettek alá, és a megélhetési költségek gyorsan nőttek. 1915-ben Budapesten bevezették a kenyérjegyeket, 1916-ra cukorra is jegyeket osztottak, és 1917-re további élelmiszerek, mint a kávé, az olaj és a rizs is jegyrendszeres árucikkek lettek. A lassú és pontatlan bürokrácia csak tovább súlyosbította a budapesti lakosok nehézségeit. Az ellenőrzések során a termelőket arra kényszerítették, hogy középárfolyamon adják át terményeiket és állataikat az államnak, ami miatt a termelés nagymértékben visszaesett. Ezzel egyidejűleg az infláció és a csökkenő bérek rontották az emberek helyzetét.
A munkásosztály és a parasztság szenvedett a legtöbbet a háború okozta nélkülözéstől, míg az arisztokrácia és a nemesség továbbra is fényűző életet élhetett. A középosztály számára a férjek és apák mozgósítása vagy halála teljes katasztrófát jelentett. Az élelmiszeradagok csökkentésére és megtakarításokra kényszerült családok, akik közül sokan komoly nélkülözést éltek át, míg az arisztokrácia továbbra is fényűző életet folytatott. Az első világháború alatt a szegény parasztok, az ipari munkások, a háborús rokkantak, özvegyek és árvák szenvedtek leginkább, és becslések szerint a magyar lakosság 25%-a szegénységben élt. Az arisztokrácia és a budapesti burzsoázia fényűzése erősen irritálta az éhező lakosságot.
Epilógus helyett
Budapest és Magyarország történelme szürke, reménytelen időszakként folytatódott. 1918 októberében a magyar parlament felbontotta az uniót Ausztriával, és Budapesten kikiáltották az ország függetlenségét. Ugyanebben a hónapban a fővárosban népfelkelés tört ki a Habsburg-monarchia ellen.
Az első világháború 1918 novemberében véget ért a békeszerződés aláírásával. Fél évvel később Budapest politikai hatalmát fokozatosan átvették a kommunisták. 1919. március 20-án átvették az összes kormányhivatalt.
Budapest történelmét újabb sötét felhők árnyékolták be a véres és ellentmondásos XX. század folytatásában.