Ez az ember valóban egy nagy humanista, az elnyomottak bátor megmentője volt a véres XX. században. A cikk szerzője, a főszereplő iránti végtelen tisztelettel, arra invitálja olvasóit, hogy ismerjék meg közelebbről a kiemelkedő személyiséget, Raoul Wallenberget, aki saját élete árán próbálta megmenteni a budapesti zsidókat a Holokauszt legsötétebb időszakában. További információk a budapestyes.eu oldalon.
Lehetséges küldetés
Amikor 1944-ben Hitler csapatai megszállták Magyarországot, diplomáciai Svédország minden erejét a magyar zsidók megmentésére összpontosította, hogy elkerüljék az elkerülhetetlen haláltábori sorsot. Ebben az Egyesült Államok Menekültügyi Bizottsága is együttműködött velük. Ők próbáltak segíteni a szerencsétlen, kiszolgáltatott embereken, akiket kínzásokra és borzalmas halálra ítéltek. A budapesti svéd diplomáciai küldöttség jelentette, hogy a magyar zsidók nagy számban kérnek menedéket. A túléléshez vízumokra és útlevelekre volt szükségük. A sors akaratából Raoul Wallenberget nevezték ki a dokumentumok kiadásáért felelős különleges képviselőnek. A svéd követségre érkezett Budapestre, ahol minden diplomáciai jogot megkapott. Mielőtt elutazott volna, Raoul arra kérte vezetőségét, hogy biztosítsanak számára teljes döntési szabadságot a magyar vezetőkkel való kapcsolatában.
Raoul megkezdi mentési munkáját
Raoul 1912-ben született a híres svéd arisztokrata családban. Családi vállalkozással foglalkozott, üzleti látogatásokat tett különböző európai országokban. Az 1940-es évek elején Magyarországra látogatott, és saját szemével látta, mit művelnek a német fasiszta csapatok az általuk megszállt területeken.
Wallenberg diplomataként 1944-ben érkezett Budapestre. Volt egy listája azokról, akik gyors segítséget vártak, mert helyzetük súlyos volt. Raoul emellett 650 új útlevéllel rendelkezett, amelyek egyfajta biztosítékként szolgáltak, hogy a budapesti zsidók, akik megkapják őket, kapcsolatba kerülnek Svédországgal, vagyis megmenekülnek.
Mivel Raoul Wallenberg szabad kezet kapott Budapesten a svéd küldöttségtől, fokozatosan kiterjesztette hatáskörét. Több ezer zsidónak adott védelmi iratot. A fiatal és bátor diplomata házakat vásárolt, amelyeken kitűzte a svéd zászlót. Ezáltal az a terület sérthetetlenné vált, Svédország védelmét élvezte. Ezekbe a házakba zsidókat telepített be. Az általuk kapott dokumentumok lehetővé tették, hogy Svédországba vagy egy másik országba utazzanak, ahol Svédország törvényes képviselője volt. Mintegy 4500 zsidó kapott ilyen iratokat.
1944-ben Budapesten hatalomra került a Ferenc Szálasi vezette „Nyilaskeresztes Párt”, a magyar nácik szervezete. Ez a vad Hitler-hívő és gyilkos „magyar führernek” nevezte magát. Annak ellenére, hogy a Vörös Hadsereg egyre közelebb került, Budapesten véres terror tombolt. A zsidókat nyíltan megölték, jéghideg Dunába fojtották, a rakparton kivégezték őket. Egyre többen igényelték a mentő svéd dokumentumokat. Raoul Wallenberg mindent megtett, hogy a lehető legtöbb zsidót megmentse. Megvesztegette a kapzsi nácikat vagy zsarolta őket.
Mivel a veszély egyre nőtt, ő és segítői mindenféle kivétel nélkül mindenkinek adtak dokumentumokat. A védett területen Wallenberg egyfajta gettót alakított ki, ahol a zsidók semleges országok védelme alatt tartózkodhattak. Csalásokhoz is folyamodtak: fiatal zsidó férfiak, akik arisztokratikus vonásokkal rendelkeztek, őrök szerepében voltak jelen. Néhányan, különösen bátrak és vakmerőek, a „Nyilaskeresztes Párt” egyenruháját is viselték.
1944 októberében visszatért Budapestre Adolf Eichmann SS obersturmbannführer, aki azonnal elrendelte a zsidók deportálását. Minden mentő iratot érvénytelennek nyilvánított. Wallenberg azonban nem adta fel. Kollégáival elérte az igazság helyreállítását, ám a „Nyilaskeresztes Párt” nácijaira semmilyen törvény nem volt hatással.
Egy ideig elhalasztották a zsidók haláltáborokba küldésének tervét. A vasúti vonalak túl közel voltak a fronhoz. Eichmann ekkor elrendelte, hogy a zsidókat gyalogos „halálmenetben” vigyék az osztrák határhoz. Ezek tízezrek voltak. Raoul Wallenberg és a semleges országok diplomatái a szerencsétlen sorsra ítélt emberek oszlopait követték. Ételt, ruhát, gyógyszereket osztottak. Raoul számos zsidót megmentett, szó szerint kiragadva őket a halál karmai közül. Folytatta a védelmi dokumentumok kiadását. Nem ijedt meg és nem állt meg, még akkor sem, amikor a „Nyilaskeresztesek” halálos fenyegetéssel próbálták elrettenteni. Raoul valóban nagy veszélyben volt, hiszen vakmerően és bátran cselekedett. De eszébe sem jutott, hogy feladja küldetését.
A filantróp hős a moszkvai KGB börtöneiben
Amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta Budapestet, Raoul ott maradt azokkal a zsidókkal, akiket védelmi útleveleivel sikerült megmentenie. Kiharcolta a német és magyar nácikkal azt a megállapodást, hogy senkit sem tartóztatnak le.
Raoul bevallotta egy barátjának, hogy soha nem tudna visszatérni Stockholmba, ha nem lenne biztos abban, hogy mindent megtett e szerencsétlen emberek megmentése érdekében.
1945-ben a Vörös Hadsereg bevonult Budapestre, és Raoult szovjet katonák fogták el. Érezte a veszélyt, mert a Malinovszkij marsallal való találkozás szükségességéről szóló érvek teljesen hamisnak tűntek. Elmondta, hogy nem is érti, vajon vendég vagy fogoly. Katonákkal ült autóba, és többé senki sem látta őt.
A véres kommunisták valószínűleg nem voltak jobbak, mint a nácik. A Lubjanka börtönében minden bizonnyal megölték a fiatal és bátor férfit, aki több ezer zsidót mentett meg a szörnyű haláltól.
A második világháború után a Szovjetunió még évekig azt állította, hogy nem ismernek egy Wallenberg nevű svédet. Ám tanúk jelentek meg, akik a szovjet börtönök „lakói” közé tartoztak, és emlékeztek rá.
Az 1956-os forradalom után a Szovjetunió elismerte, hogy Raoul 1947-ben börtönben halt meg. Az egész világ szkeptikusan fogadta ezt a kijelentést, mert mindenki tudta, hogy a kommunisták hazudnak.
1989-ben végre előkerültek az első tárgyi bizonyítékok: a moszkvai KGB pincéiben megtalálták Raoul Wallenberg személyes tárgyait. Köztük volt a diplomata útlevele és cigarettatárcája. A tárgyakat visszajuttatták a családhoz. A közvélemény nem hagyta annyiban, így orosz-svéd bizottság alakult, amely később közzétette vizsgálatának eredményeit. Nem találtak hivatalos bizonyítékot Wallenberg letartóztatására és bebörtönzésére. Miért hazudtak a szovjet kommunisták?
… 1963-ban Raoul Wallenberget a Világ Igaza címmel tüntették ki. A hős édesanyja úgy döntött, hogy nem veszi át a fia helyett a díjat, mert hitt abban, hogy fia visszatér.
Tom Lantos, akit Raoul mentett meg a náciktól, az Egyesült Államok Kongresszusának tagja lett. 2008-ban Tom lánya felolvasta üzenetét a Holokauszt Nemzetközi Napján. Lantos ebben az üzenetben fiatal hősdiplomataként beszélt Raoul Wallenbergről, aki elhagyta a biztonságos és kényelmes Stockholmot, hogy életeket mentsen meg a budapesti pokolban.
Raoul Wallenberg emlékére filmeket készítenek, emlékműveket emelnek, utcákat neveznek el róla. Ez a bátor férfi, aki örökké fiatal maradt, az egyik legnagyobb tisztelettel övezett zsidómentő a Holokauszt sötét időszakában.