Azokról, akik közvetlen részt vettek a háborúban, megtudhatunk a régi archívumokból, fényképalbumokból és különböző memoárokból. Arcok néznek ránk a feledés homályából az elhalványult fényképekről. De most nem a hősökről van szó. Ma közelebbről megismerjük a háborús Budapest gonosztevőit. További információ a budapestyes.eu oldalon.
Az, aki kegyetlen megtorlásokat hajtott végre
Károly Beregffy az első világháborúban kezdte katonai pályafutását. Súlyos sérülése ellenére a veterán nem mondott le ambiciózus terveiről, hogy folytassa katonai karrierjét. 1939-től 1941-ig a Királyi Katonai Akadémiát vezette. Nyilvánvaló, hogy az ambícióin túl más belső motivációk is vezérelték ezt az embert, hiszen a benne lakozó gonosz győzedelmeskedett. Így lépett a második világháború alatt a politikai élet színpadára Budapesten a nyilas párt Ferenc Szálasi vezetésével, aki Hitler magyar helytartójaként tevékenykedett. Róla korábbi anyagainkban már írtunk.
A harmadik hadsereg parancsnoka, Károly Beregffy három évig harcolt a Szovjetunió ellen, de 1944-ben menesztették a hadseregből, miután az ellenség teljesen megsemmisítette a parancsnoksága alá tartozó hadtestet. Amikor Ferenc Szálasi átvette a hatalmat az országban, Beregffy is talált egy „meleg helyet” az új rezsimben, hiszen, mint tettei alapján ítélhetjük, nem vetette meg a náci eszméket. Hamarosan megkapta a honvédelmi miniszteri posztot, amelyet 1944 és 1945 között töltött be. Ezen felül a vezérkar tábornokává nevezték ki, és megkapta a vezérezredesi rangot is. Azonban valódi tehetsége abban rejlett, hogy Beregffy elsőrangú szadista és zsidógyűlölő volt. A legaktívabb szerepet játszotta üldöztetésükben, és ő írta alá a zsidó férfiak és nők kényszermunkára ítéléséről szóló parancsot. 1945. április 30-án Beregffy „dalát” elhallgattatták: az amerikaiak elfogták. A következő évben Szálasi követőjeként a Népbíróság elé állították. Emberiség ellen elkövetett bűncselekményei miatt halálra ítélték, és Szálasival, valamint a nyilasok egyéb vezetőivel együtt felakasztották. A kivégzésre a budapesti börtön udvarán került sor.
A kormányzó miniszter
A következő történetünk egy másik Károlyról, Károly Bartháról szól. Az ő élettörténetében is kiemelkedő dátumok szerepelnek: 1938, 1941, 1945… Ezek az évek egyesítik a második világháború időszakának magyar háborús és politikai bűnözőit. A katonatiszt és politikus Bartha Károly 1938 és 1942 között töltötte be a honvédelmi miniszteri posztot.
Amikor még az első világháború tombolt Európában, ez a becsvágyó katonatiszt magas rangú pozíciókat töltött be Budapest és Trieszt fegyveres erőinél. 1919-ben harcolt a Román Királyság ellen, és részt vett más híres csatákban. Később Károly Bartha Horthy Miklós szövetségese lett, aki saját magát „Őfőméltósága, a Magyar Királyság kormányzója” néven titulálta. Flotta nélküli tengernagy, királyság nélküli kormányzó, Horthy őrülten vágyott arra, hogy Magyarország megmentője legyen. Kedvelte a látványos nyilvános megjelenéseket és… Hitlert. Így csatlakozott Károly Bartha a Horthy által vezetett Nemzeti Hadsereghez. Bartha jelentős szerepet játszott a Délvidéken (ma Szerbia területén) elkövetett tömeggyilkosságokban. 1942-ben Horthy Miklós menesztette az egész kormányt, így Bartha Károly is kénytelen volt távozni.
Nem próbált a politikai életben maradni vagy visszatérni a hadseregbe. A második világháború után azonban nem feledkeztek meg róla. A Népbíróság bűnösnek találta abban, hogy Magyarországot háborúba sodorta. Az ítélet szerint megfosztották minden rangjától és címétől. Később a kommunisták is átvették az üldözés „stafétabotját” a híres budapesti hóhér ügyében. Károly Bartha Dél-Amerikába, Venezuelába menekült. Itt mérnökként dolgozott, és vasútépítési projekteken dolgozott. 1964-ben halt meg.
… Horthy Miklóst azonban soha nem büntették meg azért, hogy Hitler csatlósa lett, Magyarországot a Szovjetunió elleni háborúba vezette, és megengedte a náciknak, hogy Budapestet uralják. Végül nyugodtan élte le életét a napsütötte Portugáliában egészen haláláig. Később nagy pompával újratemették hazájában. Ez az eset szinte kommentárt sem igényel.
A bűn lovagja
A következő „hős” a második világháborúban Dezső László, a lovag, aki szintén részt vett mindkét világháborúban.
1943 május 1-jén vezérőrnagyi rangot kapott, és katonai karrierje ezután villámgyorsan fejlődött. Egy hónappal később László már a hetedik soproni könnyű hadosztály parancsnoka lett. László Dezső bátorságát bizonyítja, hogy mindenhol harcolt, ahol csak lehetett. 1943-ban részt vett a keleti front hadműveleteiben. Egy évvel később főparancsnoki és vezérkari helyettesi rangot kapott. Fényes karrier, nem igaz? De a bátorság nem garantálja a spirituális értékeket és az együttérzést. Az ambíció és a hadi dicsőség iránti vágy gyakran bűncselekményekre vezethet.
Amikor a dühöngő magyar nácik átvették a hatalmat Budapesten, László Dezső újabb ugrást tett a ranglétrán. Vezérezredesi rangot és az 1. hadsereg parancsnoki tisztségét kapta. 1945-ben, röviddel a háború vége előtt, a német Lovagkereszt kitüntetésben részesült. Ezt a kitüntetést egy másik náci bűnözőtől, a szintén orosz származású vezérezredes Gotthard Heinricitől vehette át.
Azonban minden gonoszságnak egyszer vége szakad. A „tisztelt” náci generálisok hamarosan Budapest elhagyására kényszerültek, mint a megriadt csótányok. A háború végén László Dezső Szlovákiában az amerikai hadseregnek adta meg magát az 1. hadsereggel együtt.
Fogva tartása nem tartott sokáig. 1946-ban az amerikaiak átadták őt az új magyar kormánynak, ami az utolsó „találkozása” volt Budapesttel, amely már nem sok romantikát tartogatott számára. Házi őrizetbe helyezték, és hosszú ideig tartották fogva. A peres eljárások időbe teltek, és néha felmerült a halálbüntetés életfogytiglanra vagy egy egyszerű börtönbüntetésre történő enyhítésének lehetősége.
Végül a Nemzeti Néptanács háborús bűnösnek nyilvánította és halálra ítélte. Előzőleg a kommunista kormányátalakítás előtt a tizenöt éves börtönbüntetés is szóba került. Az amnesztia iránti kérelmét a magyar köztársasági elnök, Árpád Szakasits határozottan elutasította.
László Dezsőt Budapesten végezték ki 1949-ben. 1999-ben azonban posztumusz rehabilitálták. Hogy miért, az ismeretlen.
Ki a „háborús bűnös”?
A „háborús bűnös” fogalma igen tág. Az e témával foglalkozó kutatók számos kézikönyvet, monográfiát, cikket és egyéb tudományos munkát írtak. Miért használ egy intelligens, bátor, szellemi erővel bíró ember ezeket a tulajdonságait az emberiség ellen, és miért hagyja hátra az utókornak a szégyenét – egy rejtély, amelyre nincs válasz. Minden évszázad emlékezik hőseire és „antikrisztusaira” is. A jó és a rossz, a fény és a sötétség ellentéte mindig jelen lesz világunkban.