1956-ban a magyar nép fellázadt a kommunista rezsim ellen. Azonban a felkelést a szovjet csapatok elfojtották, és az ellenállás mindössze tizenkét napig tartott. További részletek a budapestyes.eu oldalon.
A Kreml hálózata
A pártapparátus vezetői paranoiás, erőszakos személyek voltak, akik úgy döntöttek, hogy megszüntetik azokat, akik elutasítják a kommunista rendszert, mert veszélyt jelentenek rá. 1956 őszén a Szovjetunió vezetői visszafogottan viselkedtek. Csak Vorosilov marsall ragaszkodott ahhoz, hogy vért kell ontani, hogy a lázadás elcsituljon. Nyikita Hruscsov, Mihail Szuszlov pártideológus és Georgij Zsukov védelmi miniszter kezdetben diplomatikus úton akarták rendezni a konfliktust, mivel tartottak a Nyugat reakciójától.
Valójában minden budapesti esemény 1956-ban a magyar hatóságok azon kísérletéből fakadt, hogy „újításokat” vezessenek be a szocialista rendszerbe, beleértve a demokrácia újraélesztését. Ez elsősorban a Varsói Szerződésből való kilépést jelentette. Kezdetben a magyar kommunista párt vezetése engedményeket tett a tüntetőknek. Imre Nagy miniszterelnök arra kérte a fegyvereseket, hogy tegyék le a fegyvert, remélve a békés megoldást. Amikor úgy tűnt, hogy a zavargások elcsendesednek, és Imre Nagy elkezdte bevezetni a demokratikus reformokat, a Kreml ezt már nem nézhette tétlenül. Magyarország függetlensége és a Varsói Szerződésből való esetleges kilépése a kommunista modell végének kezdetét jelentette volna. Hruscsov ezt nem engedhette meg. Imre Nagy elvesztette hatalmát.
Hasonló események zajlottak le akkoriban Lengyelországban is. Ott Władysław Gomułka került hatalomra, akivel a Kreml vezetői kiegyeztek, és jobb oldali opportunistaként tekintettek rá. Végül a szovjet vezetés jól számított, Gomułka valóban számukra elfogadható politikai szereplővé vált.
Provokációk és gyilkosságok. Ki nyitott tüzet?
Október 31-én tüntetők gyűltek össze Budapesten a városi pártbizottság körül. Kezdetben az volt a céljuk, hogy elűzzék a „sztálinistákat”. Azonban a Köztársaság téren lövések hallatszottak. Többen megsebesültek, és voltak halálos áldozatok is. A vérszagot érző tömeg betört a városi pártbizottság épületébe, és több tucat embert megöltek. Az áldozatok között volt az első titkár, Imre Mezei is. Mezei, a budapesti városi pártbizottság vezetője, két tiszttel együtt bátran lépett ki a tömeg elé fehér zászlóval a kezében, jelezve a békét, ám ez volt utolsó nyilvános szereplése. A feldühödött tömeg végzett vele.
Budapest kivégzési helyszínekké változott. A városban az Államvédelmi Hatóság tisztjeit üldözték és akasztották fel fákra, megkülönböztető jelük a sárga bakancs volt, amelyet a gazdasági hivatal adott ki nekik.
A helyzet fokozódott. A moszkvai pártvezetés felülvizsgálta döntését a konfliktus békés megoldásáról. Azonban még mindig kérdés, ki nyitott először tüzet.
A szovjet kommunisták „horthysta emigráns bandát” sejtettek a háttérben. Valójában azonban ilyen elemet nem azonosítottak.
Egy másik elmélet szerint az incidenseket a magyar állambiztonság provokálta, majd tovább súlyosbodott a helyzet.
Vajon a Kreml keze volt benne? Ez is az egyik történelmi rejtély marad.
Művelet: „Forgószél”
1956 november 4-én egy hideg hajnalon szovjet csapatok vonultak be Budapestre. Megkezdődött a „Forgószél” hadművelet, melynek célja az volt, hogy megelőzze a nyugati katonai beavatkozás lehetőségét. A szovjet katonák irányították a műveletet, egy Romániában állomásozó gépesített hadosztállyal kiegészítve, valamint a Moszkvai és Kárpátaljai katonai körzetek ejtőernyőseivel a Balaton közelében és az osztrák határnál.
Hatékony arzenált vonultattak fel, beleértve a páncélozott járműveket, tankokat, légvédelmi fegyvereket, aknavetőket, vadászgépeket és bombázókat. Az öt szovjet hadosztály több mint 31 ezer katonája vett részt a hadműveletben.
A felkelők leshelyeket alakítottak ki és tüzeltek. Koktélok, gránátok és más fegyverek is használatban voltak.
A szovjet csapatok tüzérséget vetettek be és lőtték azokat a helyszíneket, ahol a felkelők elkeseredetten álltak ellen. A területeket később tankokkal tisztították meg.
A tizenkét napos háború következtetései
November 11-én a budapesti felkelést elfojtották, a „Forgószél” hadművelet elérte célját, és befejezettnek nyilvánították. Az ellenállás következményeként tömeges letartóztatások és tisztogatások kezdődtek. A szovjet és magyar titkosszolgálatok mintegy 5 ezer magyar állampolgárt tartóztattak le, több mint 800 embert pedig szovjet börtönökbe küldtek.
A hivatalos statisztikák szerint mindkét fél jelentős veszteségeket szenvedett. A tizenkét napos háború során több mint 2600 magyar állampolgár halt meg, és több mint 19 ezren sebesültek meg. A Szovjetunió oldalán több mint 700 katona esett el, és másfél ezer katonát és tisztet sebesítettek meg.
Az ENSZ később rendkívüli biztonsági tanácsi ülést tartott a szovjet katonai beavatkozás kapcsán. 1990 májusában új törvényt léptettek életbe Budapesten, amely a demokratikus magyar állam nevében elismeri az 1956-os októberi forradalom jelentőségét a magyar nép szabadságáért folytatott harcban.