Anna Kéthly Magyarország második női parlamenti képviselője volt. Erős jellemének és hajthatatlan küzdeni akarásának köszönhetően a 20. századi politika egyik legbefolyásosabb alakjává vált. Az életéről és tevékenységéről itt olvashat bővebben: budapestyes.eu.
A munkástól a politikusig
Anna 1889-ben született Budapesten egy villanyszerelő családjában. Ő volt a második kilenc testvér közül. Nehéz körülmények között nőtt fel, és fiatalon dolgozni kezdett, hogy segítsen eltartani a családját. Miután négy osztályt végzett egy polgári iskolában, varrodában helyezkedett el, majd később gépírói és könyvelői képesítést szerzett. Hamarosan szabadúszó újságíró lett a Tolnai Világlapjánál, majd néhány évet Kassán töltött különböző vállalatoknál.
1913-ban csatlakozott az Állami Tisztviselők Szövetségéhez, 1917-ben pedig belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Osztotta pártja háborúellenes nézeteit, és támogatta az őszi rózsás forradalmat. Politikusi karrierje során komoly pártbeli kinevezéseket ért el, és képviselői helyet szerzett az Országgyűlésben.
A második nő a parlamentben
Margit Slachta után Anna Kéthly lett Magyarország második női parlamenti képviselője, és több cikluson keresztül, egészen 1948-ig megtartotta mandátumát. Teljesen elkötelezte magát a politika iránt, sosem házasodott meg és nem voltak gyermekei. Az első és a második világháború közötti időszakban a baloldali ellenzék képviselőjeként aktívan részt vett a szociális kérdések megoldásában. A kormány támogatása és véleménye iránti tisztelet jellemezte őt. Kéthly bátorságát sokan irigyelték.
Parlamenti felszólalásaiban rendszeresen foglalkozott a szegénység, a nők méltatlan társadalmi helyzete és a választójog korlátozásának kérdéseivel. Határozottan ellenezte a női választójog életkor szerinti és oktatási cenzussal való korlátozását. Felszólította a kormányt az egészségügyi ellátás javítására, valamint a kötelező iskoláztatási korhatár emelésére. Meggyőződése volt, hogy a fiataloknak nem kellene már gyermekkoruktól keményen dolgozniuk. Többször szót emelt a munkások jogainak bővítéséért, hangsúlyozva, hogy ez mind a munkavállalók, mind a munkaadók érdekeit szolgálja.
Parlamenti munkája mellett Kéthly közéleti szereplőként is aktív volt, szerkesztette a „Női munkás” című lapot és gyakran publikált benne. Határozottan ellenezte a zsidótörvények elfogadását, a németbarát politikai irányultság erősödését, és bátran visszaverte a szélsőjobboldali fenyegetéseket. A második világháború idején tárgyalásokat folytatott különböző politikai szereplőkkel, akik kapcsolatot kerestek az angolszász államokkal.
A német megszállás után, amikor több baloldali politikust elfogott a Gestapo, Kéthly a törvények megkerülése ellen lépett fel, emiatt bujkálnia kellett. A háború utolsó éveit egy kis faluban töltötte, majd 1945 tavaszán visszatért Budapestre, hogy részt vegyen a Szociáldemokrata Párt újjászervezésében. Az 1945-ös választásokon a párt 17%-ot szerzett, így Anna visszaszerezte mandátumát és 1948-ig az Országgyűlés alelnökhelyetteseként tevékenykedett. Ebben a pozícióban segítette azokat a magyar zsidókat, akik Izraelbe szerettek volna kivándorolni. Zsidó közösség támogatását később nagyra értékelték.
Az igazságért való küzdelem ára
Ez idő alatt a kommunisták hatalomátvételre készültek, a többpártrendszer felszámolásával. Kéthly ellenezte az együttműködést a kommunistákkal, ezért Rákosi eltávolította a politikából. A korábbi szociáldemokrata pártvezető, Károly Peyer emigrált, az új vezetőt, Árpád Szakasitsot pedig börtönbe zárták. Ekkor egyesült a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt, létrejött az MDP, azaz a Magyar Dolgozók Pártja, Rákosi Mátyás vezetésével. Kéthly állandó ellenállása miatt kizárták a pártból, majd letartóztatták.
Négy évig börtönben volt, majd 1953-ban életfogytiglani börtönre ítélték hamis vádakkal. Nagy Imre első miniszterelnöksége alatt házi őrizetbe helyezték. 1956 októberének végén Anna Kéthlyt a Szociáldemokrata Párt újjáalakult vezetőjévé választották. November 4-én azonban a szovjetek bevonultak. Kéthly ekkor éppen Bécsben tartózkodott egy nemzetközi kongresszuson. A hír hallatán Budapestre készült, de végül úgy döntött, inkább száműzetésben küzd tovább az igazságért, semmint szolgálja a kommunista rendszert. Míg párttársa, Szakasits János Kádár kormányának támogatásán dolgozott, Kéthly közreműködött az ENSZ-nek írt memorandum elkészítésében, amely Magyarország helyzetét tárgyalta. Ezt követően számos európai és amerikai városban tartott beszédeket. Sokáig a „Népszava” című lap szerkesztőjeként dolgozott, ahol rendszeresen elemezte a magyarországi helyzetet.
Anna Kéthly 1976-ban halt meg Belgiumban. 1990-ben földi maradványait Budapestre szállították, és a Rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyugalomra.