A 20. század egyik első és legbefolyásosabb politikai pártja Magyarországon a Dolgozók Magyarországi Pártja volt, amelyet 1948 júniusában alapítottak Budapesten. Az eseményre a Magyar Kommunista Párt és a magyar szociáldemokraták egyesítő kongresszusán került sor. További részletek: budapestyes.eu.
Hogyan egyesültek a szocialisták a kommunistákkal
Mielőtt egyesültek volna a kommunistákkal, a szociáldemokraták jelentős tisztogatást végeztek saját pártjuk körében. 1948 márciusában a marxizmus-leninizmust fogadták el egyetlen pártideológiaként. Nem sokkal később megjelentek az új egyesült párt alapszabályai és programtervezetei, amelynek vezetőjévé Árpád Szakasitsot választották. Mátyás Rákosi lett a főtitkár.
A magyar kommunista rezsim megszilárdítását a Dolgozók Magyarországi Pártjának létrehozása jelentette. Magyarország ezáltal Magyar Népköztársasággá vált. Az 1949-es országgyűlési választásokon a Dolgozók Pártja a Magyar Népfronttal együtt jelentős többséget szerzett.
A párttagok a kommunisták „legjobb hagyományai” szerint cselekedtek. Korlátozták a katolikus egyház szerepét a közéletben, gyors nehézipari fejlesztést hajtottak végre, a mezőgazdaságban szövetkezeteket hoztak létre és államosították a gazdaságot.
Bevezették továbbá a szocialista versenyeket és elindították a sztahanovista mozgalmat.
Előzmények
A második világháború német kudarccal zárult, Magyarország a szovjet megszállás zónájába került. Ennek ellenére 1945-ben szabad választásokat sikerült tartani. A kommunisták nem kaptak széleskörű támogatást: a választók mindössze 17%-a szavazott rájuk. Pár év múlva azonban a Dolgozók Magyarországi Pártja egyértelművé tette: velük nem lehet tréfálni! A párt elérte, hogy egyedüli legitim politikai erőként indulhasson a választásokon. Az ellenzékiek egy részét fenyegetésekkel hallgattatták el, mások áldozatul estek a választási csalásoknak.
A magyar kommunisták tudták, hogy mögöttük állnak a szovjet megszálló csapatok. A párt titkára, Mátyás Rákosi „Sztálin legjobb tanítványának” neveztette magát. Ez a magyar kommunista mindenben igyekezett utánozni a „népek atyját” és hatalomgyakorlási módszereit a Szovjetunióban. Rákosi küzdött az egyház ellen, különösen a katolikus egyházat érte elnyomás. Ezenkívül erőltetett iparosítást vezetett be. Elkezdődtek a kommunista rendszer „játékai”: ellenségek kitalálása és semlegesítése, megfigyelés, üldözés, megfélemlítés, letartóztatás, kivégzés, a jó hírnév bemocskolása.
Az állambiztonsági szerveknek 28 ezer alkalmazottja volt, emellett közel 40 ezer informátor segítette őket.
Speciális dossziék készültek a magyar lakosság több mint 10%-áról, és ezek között minden korosztály képviseltette magát: idős emberek és gyerekek is szerepeltek a nyilvántartásokban. Közülük 650 személyt politikai üldöztetések értek, közel négyszázezer magyar állampolgárt zártak börtönbe, ahol gyakran kőbányákban és bányákban dolgoztatták őket.
Harc a hatalomért
A remény 1953-ban érkezett Budapestre, amikor Mátyás Rákosit eltávolították a tisztségéből. Helyét Nagy Imre vette át. Bár ő is kommunista volt, elnyerte a nép szimpátiáját, mivel szolidaritást vállalt az elnyomottakkal. Nagy Imre több fontos reformot vezetett be. Számos politikai foglyot amnesztiában részesített. Az embereket nem űzték el városukból társadalmi státuszuk miatt.
Nagy Imre leállította a Rákosi által elkezdett hatalmas építkezéseket, és az élelmiszer- és könnyűipar fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. A parasztok végre fellélegezhettek, mert megszűnt az erőszakos nyomás. Az új kormányfő csökkentette az élelmiszerárakat és tarifákat. A legjelentősebb esemény Nagy Imre kormányzása alatt a repressziók vége volt. Nem is kérdés, hogy Nagy Imre mennyire népszerűvé vált a magyar nép körében.
Azonban a megkönnyebbülés nem tartott sokáig.
Mátyás Rákosi nem fogadta el a hatalom elvesztését, és megkezdte politikai harcát. A küzdelem nem volt tisztességes, inkább intrikák és manipulációk hálózata. „Sztálin legjobb tanítványaként” Rákosi, a politikai intrikák mestere, visszaszerezte hatalmát Magyarországon.
A magyarok rémülten látták, hogy az álom szertefoszlott. Nagy Imre szimbóluma lett az új életnek, egy új államnak és egy fényes jövő reményének. Ám hirtelen a sztálini eszmények fojtogató kötele ismét ránehezedett az egész nemzetre.
1955-ben Nagy Imrét kizárták a pártból és távozott a miniszterelnöki székből.
A budapesti földalatti ellenállásban azonban már érlelődtek a lázadó gondolatok. Fegyvereket készítettek elő, megtervezték a gyűlölt kommunisták meggyilkolását, és beszervezték az ügynököket. Az antikommunista tevékenység forrongott, mint egy hatalmas tályog. Az 1950-es évek közepére a Dolgozók Magyarországi Pártja vált a leggyűlöltebb politikai szervezetté.
Nagy Imre elmozdítása után egy évvel kitört a magyar forradalom, de ez már egy másik történet.