Csorba János – a polgármester, aki megmentette és újjáépítette Budapestet

Csorba János az a személy, aki nagy szerepet játszott Budapest újjáépítésében és fejlesztésében a második világháború után. Bár mindössze négy hónapig volt Budapest polgármestere, ez idő alatt rengeteg fontos feladatot hajtott végre, amiért elnyerte a városlakók szeretetét és a világ vezetőinek tiszteletét. Részletesebben életéről és karrierjéről itt olvashatunk: budapestyes.eu.

Nehéz gyermekkor és ifjúság

Csorba János 1897. augusztus 9-én született Makón, egy 11 gyermekes parasztcsalád tizenegyedik gyermekeként, akik közül heten maradtak életben. Gyermekkora óta jól ismerte a kemény munkát: bátyjaival és nővéreivel együtt segítette szüleit a háztartásban, szántott, állatokat őrzött. Sajnos a szülők közül csak a legkisebb fiú, János kapott lehetőséget az iskolai tanulmányokra. A középiskola elvégzése után a 46. gyalogezrednél szolgált, majd 1919-ben beiratkozott a József Királyi Műszaki Egyetemre (ma Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem). Anyagi nehézségek és a matematikával kapcsolatos problémák miatt végül elhagyta az egyetemet, és egy ideig villanyszerelőként, illetve lakatosként dolgozott.

1920-ban hazatért szülővárosába, bár még mindig nem tudta pontosan, milyen hivatást szeretne választani. Három évig a családi gazdaságban dolgozott, majd úgy döntött, hogy beiratkozik a Szegedi Ferenc József Egyetemre politikatudomány és jog szakra. 1928-ban jogi doktorátust szerzett, és munkába állt József Kjonves-Kolonics elismert makói ellenzéki ügyvéd irodájában. Ezzel párhuzamosan helyi újságokban írt cikkeket a szegényekkel szembeni csendőri visszaélésekről, hiszen az ő sorsa különösen foglalkoztatta, mivel gyerekkorában maga is megélte a nehézségeket.

Az első lépések a politikában

1929-ben Csorba belépett a Kossuth-párti Függetlenségi Pártba. Hamarosan a párt szervezője és vezetője lett Makón és Csanád megyében. Abban az időben Makóban aktív politikai élet zajlott, és egyik ellenfele Ferenc Erdei volt, a Kossuth-párt radikális politikusa. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a 1930-as évek közepén Makó demokratikus erői összefogjanak és a magyar nép javára dolgozzanak.

Így 1937 tavaszán a makói szociáldemokraták, kisgazdák és Kossuth-párti hívek támogatást nyújtottak a „Márciusi Front” nemzeti programjának. Ebben az évben Csorba a párthoz tartozó makói Független Újság napilap főszerkesztője lett, majd annak betiltása után a Délvidéki Független Hírlap pártlap szerkesztője. 1939 augusztusában ismét a Makói Független Újság élére került. Csorba elkötelezett híve volt annak, hogy Magyarország kilépjen a háborúból, kiállt az emberek érdekeiért és a társadalmi igazságosság mellett.

A német megszállás miatt illegalitásba kellett vonulnia, ám továbbra is kitartott elvei mellett, és csatlakozott a nemzeti ellenálláshoz. Az ellenállási mozgalomban Csorba Endre Bajcsy-Zsilinszky mellett a Magyar Nemzeti Felszabadítási Bizottság helyettes vezetője lett.

Budapest polgármestere

1945 március 19-én, miután a németek elhagyták Budapestet, Csorbát kinevezték a romokban heverő város polgármesterévé. Csorbának és a kialakulóban lévő városi adminisztrációnak a teljes káosz közepette kellett megoldania a lehetetlent. Elsődleges feladatuk Budapest újjáélesztése és megőrzése volt. A város borzalmas látványt nyújtott: mindenhol emberi és állati holttestek, romok, törmelék, megszűnt közlekedés és kommunikáció, élelmiszer- és tüzelőanyag-készletek hiánya.

Csorba elsőként rendeletek segítségével ismertette a lakossággal kötelezettségeiket. Kezdeményezésére megindult a romok eltakarítása, az újjáépíthető anyagok gyűjtése és szelektálása, valamint kijelölték a ház- és negyedfelügyelőket. Ezután megoldotta az élelmezési problémákat, élelmiszerjegyeket vezetett be, és fokozatosan helyreállította a gázellátást, újra elindította a 6-os villamost. Márciusban újranyílt az operaház, május 1-jétől pedig működni kezdett a rádió. Ezt követte a labdarúgó-bajnokság elindítása és az alkoholárusítás tilalmának feloldása.

Csorba figyelme a részletekre, munkamorálja kiterjedt a helyi önkormányzatok autonómiájának és a főváros szuverenitásának fokozatos helyreállítására is, amennyire ez lehetséges volt. Nem véletlen, hogy a munkáspárti frakcióban egyre többen gondolták úgy, hogy a polgármester kiválóan teljesítette a rábízott feladatokat.

1945 júniusában Csorba átadta hatalmát Zoltán Vasnak és lemondott. Röviddel ezután az Igazságügyi Bíróság elnöke lett. A kommunisták hatalomra kerülését követően megtiltották számára, hogy magas rangú tisztséget töltsön be, és 1951. június 11-én Deva-Ványára deportálták. 1953-ban visszatért Budapestre és folytatta ügyvédi tevékenységét, amelyet egészen nyugdíjba vonulásáig gyakorolt. 1956-ban aktívan részt vett a magyar szabadságharcos forradalomban. 1986-ban, 90 éves korában Csorba János elhunyt.

Összefoglalva, Csorba János hatalmas mértékben hozzájárult Magyarország fővárosának fejlődéséhez. A polgármesteri tisztségben töltött idő alatt minden nehézséget könnyedén legyőzött, és sikeresen elindította Nagy-Budapest újjáépítésének folyamatát. Hazaszeretete, szorgalma és felelősségtudata révén kiemelkedő politikai karriert ért el.