Ferenc Ripka nyolc éven át vezette Budapestet. Az egyik legbefolyásosabb polgármesterként a két világháború között rengeteget tett a főváros közegészségügyi rendszerének fejlesztéséért. Emléke az utcanevekben és egykori lakóhelyén elhelyezett emléktáblában is megmaradt, írja a budapestyes.eu.
Nehéz gyermekkor és ifjúság
Ferenc 1871. szeptember 1-jén született. Édesapja, Antal, erdészeti segédként dolgozott, édesanyja pedig két gyermek nevelésével foglalkozott. 1877 decemberében a családfő tüdőgyulladás szövődményeiben elhunyt, és a család pénz nélkül maradt. Jobb élet reményében a megözvegyült anya fiaival együtt Gödöllőre költözött. Innen Ferenc Budapestre ment, ahol evangélikus fiúkollégiumba iratkozott be. A nehézségek ellenére jól tanult, ösztöndíjat kapott, és a kapucinusok ingyenes étkezést biztosítottak számára.
Kitűnő eredménnyel végzett iskolája után Ferenc a Budapesti Képzőművészeti Egyetem hallgatója lett, de rájött, hogy nem ez az ő hivatása, ezért átjelentkezett a Műegyetem jogi karára. Íráskészsége és kiváló helyesírása révén újságíróként is dolgozott, majd nem sokkal később a Fővárosi Lapok szerkesztőségének tagja lett. 1894-ben a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Részvénytársaságnál kezdett dolgozni, ahol először magyar-német levelezőként tevékenykedett, de rövid időn belül előrelépett, és végül az üzem igazgatója lett. E pozícióban kitűnő szónoki képességeit is kamatoztatta, például több település elektromos közvilágításának bevezetését személyesen szervezte meg. Üzleti kapcsolatai kialakítása érdekében több nyugat-európai nagyvárosba is elutazott. Elfoglalt munkája mellett is aktív szerepet vállalt a közéletben.
Budapest polgármestere
1910-ben a városi tanács támogatásával a Gázművek igazgatóhelyettesévé, majd 1912-ben vezérigazgatójává nevezték ki. 1924-ben Horthy Miklós kormányzó kormánybiztossá tette Budapest számára, ugyanebben az évben pedig megválasztották polgármesternek. Polgármesteri tisztsége alatt Ripka megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, valamint a Polgári Érdemkeresztet.
Ripka szoros kapcsolatban állt gróf Bethlen Istvánnal, aki akkoriban a legbefolyásosabb miniszterelnök volt. A Bethlen által alapított Polgári Párt vezetőjeként jelentős szerepet játszott abban, hogy a kormányzó párt érdekei érvényesüljenek a városházán zajló politikai küzdelmek során.
Ripka 1932-ig vezette a várost. Polgármestersége alatt kiemelten foglalkozott a főváros pénzügyeivel, harcolt a magas árak ellen, igyekezett csökkenteni a munkanélküliséget és javítani a közegészségügyi rendszert. Polgármestersége idején a budapesti átlagos élettartam közel nyolc évvel nőtt a férfiak, és kilenc évvel a nők esetében. Az 1930-as évek elejére Budapest lakossága meghaladta az egymillió főt. Ripka minden területen erős szociális érzékenységgel rendelkezett.
Ripka sikeres városvezetése tulajdonképpen Bethlen István miniszterelnök 1931-es lemondásával ért véget. Ripka nem értett egyet Gömbös Gyula politikájával, így önként vonult nyugdíjba. Polgármesteri tisztségének letétele után is folytatta közösségi tevékenységét. Hithű katolikusként belépett a Szent István Társulat vezetésébe, és 1926-ban kezdeményezője lett a Szent István hét rendezvényeinek Budapesten.
Ferenc Ripka 1944. március 9-én krónikus szívbetegség következtében elhunyt.